Magyarország 2009.0

EZEK
(MAGYARORSZÁG 2009.0) 

A zöldségesnél, ahol vásárolok, kétféle földieper kapható: magyar és hazai. A magyar a drágább... Skizofrén helyzet: már azt sem tudjuk, mi a magyar, mi a haza, magyar-e a haza. (S miért nem jutott eszébe a zöldségesnek, hogy az egyik fajtát, például az extra magyart nemzeti földiepernek nevezze el? - vagy nem tudjuk már, mi a nemzet?, kikből áll?)

S csak azért, mert Rózsa Flores Eduardo, az ország első számú kalandora tavaly elhagyta Magyarországot, hogy szülőhazájában védje meg a sajátjait, Magyarország korántsem mondható unalmas országnak. Tobzódik a gyűlölet, magyar-cigány vonalon az utóbbi időben pogromokról, lincselésről, kivégzésről, gyermekgyilkosságról beszélhetünk. És ez nem költői túlzás.

És az ország magyar-magyar vonalon is kettészakadt, akárcsak a földieper tekintetében, igaz, itt még csak gyűlöletről beszélhetünk, politikai indíttatású fizikai leszámolásokról egyelőre nem hallottunk, bár ha a rasszizmust annak vesszük, akkor már igen.

Mint talán ismeretes, a fentebb említett, magyar zsidó apától és bolíviai spanyol anyától származó személy azért utazott saját bevallása szerint Bolíviába, hogy megvédje az egyik tartomány lakosait az elnök önkényétől, erre kérték az ott élő (részben horvát származású) hazafiak. Ám ezt Evo Morales, az indián származású „népi" elnök végül úgy fordította le magának, hogy ellene akarnak merényletet elkövetni, ezért lelövette Eduardót és társait.

Akinek életútja és gondolkodásmódja némiképp azt is szimbolizálja, milyen úton jár a magyar társadalom - kóvályog. Nem mondom, hogy tévúton, mert nem vagyok próféta, és minden hasonlat pontatlan, de Rózsa Flores gondolt és csinált mindent és bármit, céltalanul őgyelgett, valami nagyon akart, ez-az össze is jött, aztán csúfos véget ért, egy szál gatyában végezték ki. Festőművész, kommunista érzelmű apja emigrált Dél-Amerikába, onnan űzték el a családot, s svédországi kitérő után kerültek Magyarországra. Eduardo volt a budapesti egyetem Kommunista Ifjúsági Szövetségének utolsó titkára, miután korábban kémnek tanult (nem végzett, nem lett hivatásos állítólag).

Majd 1991-ben a szlavóniai-baranyai fronton kötött ki, itt vált kommunistából hithű katolikus horváttá, újságíróból önjelölt szabadsághőssé. A nemzetközi brigád parancsnokaként azonban fölöttébb zavaros történetbe keveredett: a horvátok számára hős lett, Tudjman ezredese, mások viszont háborús bűnökkel vádolták - két nyugati újságíró is eltűnt, akik dolgaik után kutattak, állítólag szerb házakat robbantottak fel ő és emberei. Aztán Magyarországon a jobboldallal kacérkodott, hogy a szélsőbal után a szélsőjobboldalon kössön ki, így rángathatott magával olyan székely magyar fiatalokat is a bolíviai kalandba, akikkel együtt a romániai magyar Székelyföld felszabadításáról álmodoztak.

Közben Eduardo muzulmán területeken folytatott humanitárius tevékenységet, így Szarajevóban is - meg is tért hát, s végül muzulmánként hantolták el. A kis magyar faluban, ahol egy parasztházat vásárolt, szentként emlékeztek a katolikus templomban erre az elfuserált forradalmárra, kalandorra, életművészre, aki szélsőségesen gondolkodott, irreális célokat tűzött ki, nem dolgozott soha (kvázi újságíró volt), szabadságot akart magának, mindenkinek, és az egész világnak megmondta volna, ha teheti, mit kell tennie, mi a jó, az igaz, a szép... Mondhatnám, Magyarország volt ő kicsiben, Magyarország 2009.0.0.

Ahogyan a ház, ahol lakom, az is ilyen. Itt lakik egy nagy magyar író (az ő másik lakását bérlem), egy nemzetközi hírű klasszikusgitár-művész barátom, akit véletlenül 1989 óta ismerek egy diáktáborból, aztán az önjelölt házmester, aki korábban a pletykák szerint besúgó volt, és most is tudni vél mindenkiről mindent. Például hogy az, aki a kukáknál felgyújtotta a postaládákból kirámolt leveleket, számlákat, egy bolond cigány drogos. Ők - már csak így utal ezekre, azaz a házban lakó cigányokra, akik közül az egyik férfi folyton ordít a feleségére. A szomszédaimat nem ismerem, az egyikben egy fiatal hölgy lakik, ő korán jár dolgozni, vagy kiadta a lakást, ezt sem tudom. A másik szomszéd lakásban meg talán nem lakik senkii, folyton le van húzva a roló. Talán vietnámiak bérlik, ott nevelik a sötétben, lámpák alatt a marihuánát. Olvastam az újságban. Nyilván így is van, mindenért a külföldiek a hibásak.

Vagy a cigányok.

Mindenki gyanús - mindenki a másikat figyeli és okolja. Ezek - mondjuk egymásnak, mi, akik egymást mi-nek tekintjük, amazokról.

Itt van, reggel megyek a munkába, hát ők, azaz ezek, ezek a romák már ekkor ülnek a napon és gitároznak, énekelnek, cigiznek, köpködnek, szerelik az utcán a kocsi motorját, folyik az olaj. Nem hazudok. Hogyne menne fel bennem a pumpa, az utcán persze félre sem állnak, hogy én elmenjek dolgozni, jövedelmet szerezzek, amiből aztán adózok, hogy ők abból meg segélyt kapjanak. Mi, a magyarok, meg kacsintgatunk egymásra, hogy na látod, bazdmeg, az anyjuk picsáját ezeknek.
Így ne legyen az ember rasszista! - kiáltok, de csak magamban, és már magamba se merek nézni. Nem erre vagyok kiképezve, vajdasági magyarként multikulturalista liberális lehetek csak, semmi más. De a vírus mindenkit megfertőz, nincs mese, utál mindenki mindenkit, ezek azokat, azok ezeket.
A házmester-besúgó persze beszervezne, bemutat az utcán valami haverjának, hogy szavazzak rájuk az Európa Parlamenti választásokon. Mondom, nincs állampolgárságom, nem szavazhatok. Akkor is, mondjam meg másoknak, szavazzak rájuk - valami népnemzeti-radikális párt ez, még a nevüket sem hallottam. De szórólapot sem tud adni - még készül, mondja a zakós úriember, kb. 1996-os divat szerint öltözködve.

Még hogy nem politizálnak az emberek? Dehogynem. Sőt, azzal, aki nem úgy gondolkodik, mint ő, szóba sem állnak. Az ellenzék éveken át kivonult a parlamentből, ha megszólalt a kormányfő. Ez a példa - és a cél a másik megsemmisítése, legalábbis szimbolikusan, ha még fizikailag nem is. A kocsmák is átalakultak, tudnivaló, melyik a jobbos, ahová jobb, ha be se teszed a lábad, ha nem azt gondolod, amit. A vonaton is meggondolod, melyik napilapot veszed elő, mert megszólnak, az ám, ez se vicc.

Ez egy szigorú ország amúgy is, és bár fogalmam sincs, kire szavaznék (senkire, ezek mind utálatosak), a nevemet sem használhatom. Magyar vagyok, de itt csak úgy fogadják el a nevemet, ahogyan a szerb útlevelem írja - azaz itt Horvat Derd vagyok, nem is Đerđ, vagyis a D-ről lekopott a vonalka. „Otthon", Szerbiában viszont már lehetnék Horváth György, ahogyan anyakönyveztek. Érdekes ez az európai uniós Magyarország: magyarként nem alapvető jogom, hogy magyarul írjam a nevem. Pedig még papírom is van róla, hogy magyar írószervezet küldöttjeként nevezett ki a miniszter, hogy ösztöndíjakat osztogassunk fiatal magyar íróknak.

Igaz, a cigányok sincsenek, ők sem léteznek, nem úgy és nem annyian, ahogyan. A gazdasági válságon innen és túl az ő problémájuk az ország legnagyobb problémája. Vagyis a mélyszegénységé. De már itt sem mer senki semmit mondani, legalábbis mi, akik antirasszistáknak, előítéletmentesnek, liberálisoknak stb. születtünk. Már ha van ilyesmi - ilyesminek születni (persze nincs).

Tehát: a cigányok sincsenek. Legalábbis nem annyian vannak, amennyien. Az általános iskolások fele állítólag már roma. A börtönben ülők hatvan százaléka roma. A bűnelkövetők x százaléka roma. És a cigányok java rasszista, ezt is kimutatták már, csak semmi ilyesmit nem szabad mondani, mert ez is rasszizmus. És tényleg, az. Az is rasszizmus, hogy a romák kizárják maguk közül azokat (bizonyos számú esetben), akik úgymond asszimilálódnak, akkulturalizálódnak a többségi magyar társadalomhoz. Vagyis azokat, akik felfelé mobilak: rendőrök, értelmiségiek, tanárok lesznek, kiszakadnak a kisebbségből. Vagy ahogy a többség mondja: dolgoznak... Igen, már így beszélnek, beszélünk - a nyelv is süllyed valahová a mélybe, semmi sem azt jelenti, amit.

A romák zárják soraikat, ami érthető: több gyilkosság történt, faluszéli házaikban támadták meg őket, rájuk gyújtották a házat, aztán a menekülőket lelőtték. A bűnelkövetők máig ismeretlenek, a rendőrség sorozatgyilkosra gyanakszik. Közben már két éve menetel a Magyar Gárda, ez a katonai maskarába öltözött civil mozgalom - elkeseredett, radikalizálódott magyar emberek gyülevész társasága, egy csürhe. Csakhogy attól, hogy a problémára adott válaszuk antidemokratikus, fölöttébb rossz emlékeket idéz fel, nem jelenti azt, hogy a probléma nem létezik: az elszegényedett vidéki emberek kiábrándultak mindenből, és abból is, hogy úgy látják, a roma társadalom ezzel szemben kihasználja a helyzetet, nem dolgoznak, hanem csak segélyekből élnek, ez a stratégiájuk. S így felélik a „magyar jövőt". Ezek.

A megkérdezettek kb. 80 %-a egyébként előítéletes a cigányokkal szemben - magyarán kb. minden magyar, hiszen a többiek cigányok vagy éppen külföldön tartózkodnak, esetleg nem gondolkodnak, nincs véleményük semmiről. Tíz éve interjút készítettem Kis Jánossal, a legjelentősebb magyar liberális filozófussal - Kosovo kapcsán. Rákérdeztem, van-e párhuzam a kosovói albánok és a magyarországi romák helyzete közt. Azt mondta, van: s itt a romák ha életlehetőségi nem javulnak, azaz szegények és munkanélküliek maradnak, továbbá natalitásuk jóval meghaladja a magyarokét és földrajzilag is koncentrálódnak, nem kizárt egyfajta lázadás. És a konfliktusok már itt vannak a nyakunkban, minden téren.

Magyar aligha adja olyan iskolába a gyermekét, ahol a diákok bizonyos százaléka roma. Egyesek szerint ez a határ 25 %. A totális szegregáció útján járunk tehát. Ugyanez érvényes a településekre. Kezdenek kialakulni az „etnikailag" tiszta településrészek, falvak, kisvárosok (tegyük hozzá, a lassan egymilliós nagyságú cigányság - vagyis a lakosság tíz százaléka - zöme, 90 százaléka magyar anyanyelvű).

De ez a magyar társadalom csak e kérdésben egységes. Egyébként végzetesen két részre szakadt: jobb- és baloldalra, legalábbis politikai szinten, bár e szavak értelme sem világos. A ma hatalmon lévő baloldal csöppent sem folytat baloldali politikát, a most ellenzéki jobboldal meg abszolút baloldali csontot dob a választók elé. Semmi értelme sincs a konzervatív, liberális és szocialista szavak mentén leírni a jelenlegi politikai palettát. Nemrég bukott meg a „szocialista" Gyurcsány Ferenc kormánya - utódát, a technokrata szocialista Bajnai Gordont azonban ugyanúgy gyűlöli a választók bő kétharmada, mint elődjét, azt a Gyurcsányt, aki közel három éve párttársai előtt elismerte: a választási kampány során hazudtak, az ország siralmas gazdasági helyzetben van. Azóta áll a bál. Az Orbán Viktor vezette „konzervatív, nemzeti jobboldal" (Orbán már volt kormányfő, és alighanem jövőre ő lesz újra az, jelenleg kétharmados többség néz ki nekik a parlamentben) azóta illegitimnek tartja a szocialista-liberális kormányzást. És Bajnait is. Ami azért vicces, mert ha érvrendszerüket egy elsőéves politológus hallgató felmondaná, megbukna a vizsgán. Ezzel együtt tény, hogy a kormányzat hitelét vesztette, a liberálisok is kvázi-ellenzékből támogatják őket, pedig ők buktak meg a leginkább. Alighanem a parlamentbe se jutnak be.

Bejut helyettük a radikális jobboldal pártja, a Jobbik. Akik a Magyar Gárda alapítói, de miután a bíróság betiltotta a gárdát, azóta az kvázi civil... Van is, meg nincs is. Civilben mindenki felvonulhat egyenruhában... Nevetséges. A Jobbik arról beszél, amiről a csalódott, szegény vidéki emberek hallani akarnak: a cigányok bűnözéséről. Mert úgy érzik, a romáknak mindent lehet. Hogy ellopják a tyúkjukat, a krumplit a kertből, és nem dolgoznak. A segélyből meg dorbézolnak. És hogy ez nem mehet tovább. Rendet akarnak.

Az ország így sodródik oda, ahol már volt: olyan káoszba, ahol a rendcsinálás ürügyén feláldozzák a demokráciát, ha van olyan.

A jobboldaliak utálják a baloldaliakat. A cigányellenesség hatására az antiszemitizmus viszont háttérbe szorult - minden rosszban van valami jó, mondhatjuk cinikusan. Már nem a zsidó nemzetközi klikk és honi kiszolgálóik a hibásak a gondokért, legalábbis nem csak ők, hanem alapjáraton a semmittevő, danolászó cigányok. Na jó, meg akik szétlopták az országot: a szocialista kormányzat és a bankárok.
Persze, senkinek sincs igaza, semmi sincs így. Csakhogy akkor mi hogy van? Mondom, már nem merem mondani magam sem.

Az egész szembenállás, tehát hogy ezek, a másik oldal velejéig rossz, hazaáruló, nemzetellenes, gyilkos stb. már az élet minden szegmensét áthatja. Vannak magyar boltok. Magyar motorosok. Magyar ez, nem magyar az. A földieper is. S a művészetekben, az irodalomban is ez van. A jobboldali értelmiség szerint a „másik oldal" nagy írói, a Nobel-díjas Kertész Imre, meg Esterházy Péter, Nádas Péter valójában a nemzetközi igényeket szolgálják ki pénzért, és nem törődnek a hazával, a magyarsággal, a nemzettel, a valósággal, a néppel, melynek a kenyerét eszik.... Posztmodernkednek, és elárulják a magyar értékeket.

Ismerős, ugye, mindez Szerbiában, Szerbiából?

Az irodalomnak már itt is dolga van, feladata. Éppen csak az irodalomhoz semmi köze, a művészethez. Az egyik kizárja a másikat. Ezek.

De emezek sem jobbak. A kizárt is kizárna. Történt nemrég, hogy a bíróság pénzbírságra ítélt egy diszkriminálót, aki a tánciskolából kitiltotta egy diákját, miután az bevallotta, hogy meleg. A diszkriminált, a per „nyertese", aki persze nem nyert semmit, viszont annyira megörült, hogy amolyan liberális melegként azt nyilatkozta: ez nem elég, a pénzbírság nem jó, börtönnel kell súlytani a diszkrimináló egyéneket.

Azaz kábé minden magyar lakost, legyen az magyar, roma, meleg, más kisebbséghez tartozó. Aztán így lehetne Magyarország Európa legnagyobb börtöne.

Szerbhorváth György, Beton 2009.

(za srpski prevod teksta - www.elektrobeton.net)